Első fejezet

1. fejezet - GYENGE SZELLŐ

A Hold már jó ideje az uralma alá vette az égboltot, hű követői, a csillagok pedig mellette őrködnek. A szemet kápráztató csillagképekben mégsem tud az emberi szem gyönyörködni, ugyanis otromba, sötét viharfelhők takarják el a kilátást.
Az időjárás a nappali órákban fülledt meleggel vezette elő az éjszaka tombolni készülő viharát. A kitörni készülő égiháború természetellenes szögben hajlítja meg a fák ágait, amíg azok egy reccsenő hang kíséretében meg nem adják magukat és tehetetlenül le nem zuhannak a földre. Az erdő állatvilága kétségbeesetten keres menedéket az egyre erőteljesebb szélvihar elől.
A komor felhők nem sokáig tudják magukban tartani haragjukat, amit felhőszakadás formájában zúdítanak az erdőségre.
Behati fittyet hányva az égő tüdejére, a sápadt bőrét felsértő ágakra és a mezítelen lábain mély vágásokat ejtő sziklákra, teljes erejéből fut. Nagyon megnehezíti a haladását az intenzív esőzéstől csúszóssá vált talaj, illetve a szemébe vágó könyörtelen esőcseppek sem kímélik. Tudja, hogy a lehető legnagyobb tempót kell diktálnia, amivel még elbír a teste. És még ha nem lenne elég az intenzív fizikai igénybevétel, még az agyával is harcolnia kell, ami kétségbeesetten inti lassításra, ugyanis bárhol felbukkanhat egy hirtelen szakadék és ilyen talajviszonyok között esélye sincs arra, hogy időben le tudjon fékezni.
Ez a rizikófaktor ellenére sem lassít, mert tudja, hogy ha megteszi, akkor vesztett.
Léptek súlya alatt összetörő ágak hangja csapja meg a fülét, az üldözői nem törődnek azzal, hogy ne keltsék fel magukra a figyelmet. Ez magabiztosságra utal, biztosak benne, hogy ők nyerik ezt az őrült játszmát.
Behati vesz egy hirtelen jobb kanyart és beveti magát a sűrűbe. Ott nem tesz meg pár lépést, mikor egy széles mellkasba ütközik, s erős karok ragadják meg.
A lány kétségbeesetten próbál kitörni a kemény karok fogságából, de még mielőtt ez sikerülne neki, az ébresztőórája fülsértő jelzése rángatja ki a lázálmából.

A namíbiai nő hevesen dobogó szívvel, magas vérnyomással, kapkodó lélegzetvételekkel és izzadtan ébred. A testének pár pillanatnál jóval több kell, hogy észrevegye: ez már a valóság, nincs szükség további menekülésre.
Behatinak nincs sok ideje a megnyugvásra, ugyanis szorítja az idő.
A hatalmas francia ágya fölötti óra mutatói nem ismernek kegyelmet, mikor pedig a lány késésben van olyanok, mintha jóval gyorsabban váltanának, mint hatvan másodperc.
Egy nagy ásítás távozik a nő telt ajkai közül, miközben mozgásra bírja a testét. A lábait belebújtatja a nyuszis mamuszába és az amerikai konyhájába csoszog, ahol elindítja a kávégépet. Amíg a reggeli koffeinbombája lefő, a fürdőszobába megy, hogy elkészüljön az indulásra.
Az öltözködésnek egyáltalán nem kerít nagy feneket, a sminkelést pedig teljes mértékben hanyagolja.
Fehérnemű fotózásra megy, amit a város szívében, az egyik legnépszerűbb sugárúton fognak nyélbe ütni.
Felkapja még a táskáját, utána pedig már indul is a garázsba, a kocsijához. Félúton jut eszébe a kávé, amit sorsára hagyott. Sietős léptekkel visszamegy a konyhájába, ahol a sötét italt egy hordozható pohárba tölti.
Bátortalanul a karórájára pillant, ami szerint szűk tizenöt perce van odaérni. Magában szitkozódva szinte kiront a házából, bepattan a kocsijába és az egyik magas sarkúba bújtatott formás lába már a gázon is van.
Behati azok a sofőrök közé tartozik, akik egyáltalán nem szeretnek gyorsan vezetni. Inkább elindul jóval hamarabb, mint hogy a piros Mini Cooperével át kelljen lépnie a sebességkorlátozást.

Szűkös tizenöt perccel később

A hőmérő higanyszála nagy mértékű változáson megy keresztül, ahogyan a reggeli kellemes hűvöst felváltja a Nap perzselő forrósága.
Még csak tizenegy óra van, mikor Behati ledobja a rózsaszín Victoria’s Secret köntösét és elfoglalja a helyét a kamerák előtt.
A viszonylag korai időpont ellenére a nappalokat uraló fénylő égitest már magasan az égen van. Nincs egy kósza szellő sem, ami elviselhetőbbé tehetné a meleget. Az emberek nem tudnak mást tenni a hőmérséklet ellen, csupán elviselni.

A hollywoodi Walk of Fame a hét minden napján forgalmas turista látványosság. Emberek milliói fordulnak meg ezen a csillagokkal díszített útvonalon. Igaz a szaharai időjárás sokakat elrettent a városnézéstől, inkább a szállodák légkondicionált szobáiban vagy a különféle élménymedencékben próbálnak felfrissülést találni, azonban még így is elég járókelő van a sétányon ahhoz, hogy azt zsúfoltnak lehessen nevezni.
Behati mindenféle feszengés és idegesség nélkül pózol a kameráknak. Már hat éve annak, hogy VS modell lett belőle, a hosszú évek alatt pedig elég tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy a fotózásokon nagyszerűen teljesítsen, s a fotós meg legyen elégedve a teljesítményével.
Az emberek kíváncsiak, ilyenkor pedig az illem egyáltalán nem kenyerük. Sokan megállnak bámészkodni, fütyülnek, selfieket készítenek a pózoló modellel, akinek a munkáját még ezek az idegesítőnek könnyen nevezhető külső tényezők sem képesek befolyásolni.
Behati Prinsloo természetes szépsége, azonban nem csak a túlságosan is nagy önbizalommal rendelkező turisták figyelmét kelti fel.

Az egyik sikátor jótékony takarásában megbúvó férfi mohón issza magába a szőke modell által nyújtott gyönyörű látványt. Darren figyelmét nem a falatnyi fehérnemű vagy a nyüzsgő stáb kötötte le, hanem a modell maga, a lány kisugárzása.
Behati nem tartozik az átlagos szépségek közé, nincsen több kosaras melltartómérete, ahogyan a feneke is lehetne még kerekebb. Az arcáról nem tükröződik a felsőbbrendűség, az arrogancia.
A lány ártatlan mosolya, az őszinte, dallamos kacagása, s a komolytalan játékossága felébreszt a férfiben valamit. Valamit, amit már rég eltemetettnek hitt.
Nem szerelem, sokkal inkább kihívás.
Az ilyen ártatlan nőket a legjobb érzés rossz útra terelni. Először még a légynek sem tudnának ártani, viszont minél több időt töltenek a férfi társaságában, annál messzebbre lesznek képesek elmenni, még ha nem is önszántukból.
Darren arcán egy féloldalas vigyor jelenik meg, miközben visszalép a sikátor által nyújtott félhomályba.

20:15

A Nap fénylő korongja átadja helyét az este felvigyázójának, a Holdnak és megannyi apródjának, a csillagoknak. A természetben ezeknek az égitesteknek a fénye szemet kápráztató, az ember nem tud nem gyönyörködni bennük, elmerülni fényességükben. A nagyvárosokban azonban teljesen más a helyzet, a fényszennyezés miatt az égitestek már nem is tűnnek annyira lenyűgözőnek. Az emberek tekintetét a végtelen univerzum egy része helyett sokkal inkább a felhőkarcolók, szórakozóhelyek, üdülőkomplexumok által kibocsájtott mesterséges fények vonzzák, a természet szépsége helyett.

Behati a modern stílusban épült háza egyik padlótól-plafonig érő ablaka előtt áll. Szőke haja nedves, borzos tincsekben áll a fején, egy fekete pánt nélküli melltartót és hozzáillő tangát visel. A bal karját átfonja a mellei alatt és könyöklőnek használja a jobb, cigarettát tartó karja számára.
 Az embereket figyeli, akik az ablaka alatt haladnak el. Mindannyian adrenalintól felspannolva vágnak neki az éjszakának. Hamarosan ő is így fog tenni. Már régen kapcsolódott ki, szüksége van egy kis önfeledt bulizásra a legjobb barátnője társaságában.
Az ajkaihoz emeli a szálat, s mélyet szív a nikotinforrásból. A füstöt bent tartja pár másodperc erejéig, utána pedig karikákat formálva kifújja. Egy büszke mosollyal figyeli, ahogyan a művei még egy ideig lebegnek, aztán az ablaknak nekicsapódva megszűnnek létezni.
A tekintete tovasiklik az üvegről az utcára, ahol egy sötét szempárral találkozik. Kétség sem fér hozzá, hogy az utcán álló kapucnis férfi egyenesen őt nézi. A tekintete perzseli a lányt, aki igaz hozzászokott már a túlfűtött tekintetekhez, az idegen nézése mégis zavarba ejti.
Rajtakapottan ellép az ablaktól, bordó függönye eltakarja a kíváncsiskodó tekintet elől. Pár pillanatnyi bujkálás után kinéz a sötét lepel mögül, felkészül a szinte felnyársaló pillantásokra, azonban a férfinek hűlt helyét találja.
Szemöldök ráncolva nyomja el a félig elszívott cigarettát. Biztos benne, hogy a férfi ott volt. Nem töri a fejét az idegen felszívódásának miértjein, inkább a hálószobájába vonul, hogy elkészüljön az estére.

22:00

Behati indulásra készen áll a háza bejárata előtt barátnőjére várva. Isabel sosem a pontosságáról volt híres, ezért a szőke nőt egyáltalán nem lepi meg legjobb barátnője késése, sőt számított is rá.
Bee a fekete kézitáskájába nyúl a mentolos cigarettája dobozát keresve, amit pontosan abban a pillanatban sikerül kihalásznia a feneketlennek tűnő kiegészítőből, mikor megáll előtte barátnője BMW-je.
A járműben ülő barátnője lelkesen integet neki és lehúzza az anyós ülés ablakát.
- Kéne egy fuvar, cica? – A sötét barna hajú nő eltorzítja a hangját, egy férfiét próbálná utánozni nem túl sok sikerrel. Behati felnevet barátnőjén, viszont a világért sem akarja elrontani a játékot.
- A testemmel fizetek érte – mondja és beül a BMW-be. Keresztbe teszi a hosszú, vékony lábait, amikből elég sokat enged láttatni a fekete koktélruha, amit a nő visel.
- Akkor adj egy csókot – Isabel semmi áron sem esne ki a szerepből, ezért csücsörítve hajol barátnőjéhez, akinek egy nagy cuppanós puszit nyom az arcára. – Indulhat a buli járat? – féloldalasan elvigyorodik és barátnője válaszát meg nem várva rálép a gázra.
Isabel Haynes imádja a feltunningolt verdáját, aminek mindig ki is használja a több száz lóerejét. Már többször is megfogták gyorshajtásért nem kevés bírságokat kiszabva a sebesség mámorát annyira imádó női sofőrre. A lány azonban úgy van vele, hogy inkább a büntetéseket fizeti, mint hogy drogokra vagy cigire költse a pénzét.
A barna hajú szépség vezetési stílusának köszönhetően bő tíz perc múlva már a Camelot nevezetű szórakozóhely parkolójában vívnak élet-halál harcot egy Hummerrel az utolsó parkolóhelyért. Behati automatikusan megfogja a biztonsági övet, miközben barátnője bevágódik a szabad helyre. A Hummer volánja mögött ülő kopasz, kigyúrt tag hevesen kiabálva adja a lányok tudtára nem tetszését. A két barátnő összenéz, majd egyszerre kihajolva a kocsiból bemutatnak a tagnak, aki képtelen a behemót járműjével más parkolóhely után nézni.
- Egyszer még megvernek minket – mondja Behati egy széles mosollyal az arcán.
- Még szerencse, hogy gyorsan futunk – Isabel arca is ragyog a vigyortól, miközben kiszállnak a szürke BMW-ből. – Akkor basszunk oda az estének – Haynes belekarol szőke barátnőjébe, s kecses léptekkel és ringó csípővel, a férfiak vágytól izzó tekintetének kereszttüzében besétálnak a szórakozóhelyre.

Darrent nem a hosszú, formás női lábak látványa villanyozza fel, hanem Behati fehér bőre. A fehér bőr, ami gyönyörű kontrasztban fog állni a kiserkenő vörös vérrel. Megrázza a fejét annak érdekében, hogy abbahagyja az álmodozást, hiszen ez az álomkép hamarosan valósággá fog válni.
A fejébe húzza a sötétszürke pulóvere tutyiját, feltűri a kardigán ujjait így láttatni engedve a karját borító tetoválások sokaságát.
A Camelot bejárata előtt hosszú sor kígyózik, az emberekre rávetül az épületet megvilágító kék neonok fénye. Darren figyelemmel kíséri, ahogyan Behati és Isabel gond nélkül, egy mosolyért cserébe áthaladnak a szigorú beléptető rendszeren. Soron kívül természetesen. A férfi kizárja azt a lehetőséget, hogy beálljon a sorba, mert mire beengedik a szórakozóhelyre, már könnyedén meglehet, hogy a célpontja nem lesz jelen. Azt pedig nem hagyhatja, hogy kicsússzon a markából.
Egy terv alakot is ölt a fejében, mikor meglát egy vörös hajú lányt az egyik sikátor mélyén füves cigarettára gyújtani. Magabiztos léptekkel elindul a nő felé, természetesen nem egy slukkolt kér a vicces cigiből, hanem a csuklóján lévő karszalagot akarja megszerezni.
Megfordul a fejében, hogy könnyebb lenne eltörni a lány nyakát, mint rááldozni pár kedves szót, hogy megkapja a kezén virító szalagot. Mégis az utóbbinál marad, nem akarja idő előtt felkelteni a rendőrség figyelmét egy újabb gyilkossággal.
Attól még, hogy valaki olyan beteg hobbinak él, mint Darren, még lehet sármos, jóképű férfi.
A vöröske szemében bizonytalanság csillan, mikor odalép hozzá a férfi, viszont pár elsütött bók után a lány megnyugszik, hogy a társasága nem drogrendőr és nem is akar az életére törni.
A mai nők többsége úgy vágyik a férfiak figyelmére, mint kiszáradt kóró a vízre. Emiatt Darrenek sem okoz gondot, hogy a nő a tenyeréből egyen. Egy óvatlan pillanatban, mikor végigsimít a vöröske karján, lecsatolja a kék karperecet.
Amilyen hirtelen csatlakozott a nőhöz, olyan gyorsan is távozik. Mivel megszerezte, amit akart, már nem fűzte érdeke a további maradásra.

Felhelyezi a jobb csuklójára a belépéshez elengedhetetlen tárgyat, így pedig már könnyedén átsétál a beléptetésen, ahol csupán meglengeti a behemót őr előtt a karperecet és már bent is van.
A Camelot belülről is épp olyan hatalmas, mint kívülről. A hely rengeteg ember befogadására alkalmas, ezért most Darrennek több száz ember között kell megtalálnia azt a szőkeséget, aki a délelőtt óta izgatja a fantáziáját.
A jobbjáról egy dallamos kacagás csapja meg a fülét, ami az üvöltő zene ellenére is tisztán kivehető. Abba az irányba fordítja a fejét, ahol a bárpultnál meg is pillantja a keresett nőszemélyt, aki éppen önfeledten kacag a barátnőjével.
Darren átverekedi magát a tömegen a szabad helyért a szőkeség mellett. A nő szépsége azonban nem csak az ő figyelmét keltette fel, egy öltönyös pasi pont vele egy időben indult el az áhított szék felé. Darennek eszébe sem jut az a lehetőség, hogy más kerüljön Behati mellé, ezért mikor közel ér hozzá a tag, erősen a gyomrába könyököl, mire a férfi előrerogy. Darren nem babusgatja tovább a fájdalomtól eltorzult arcú férfit, nemes egyszerűséggel taszít egyet rajta, mire az beesik a tömegbe.
Egy önelégült vigyorral az arcán helyet foglal Prinsloo mellett. Int a pincérnek és ugyanolyan italt rendel, mint a mellette ülő nőnek van.
Látja Behatin, hogy ő nem az a könnyedén bedrogozható fajta, ezért meg sem próbálkozik azzal az amatőr trükkel, hogy felbontott itallal kínálja a nőt. A szőkeség okosabb annál, hogy idegenektől fogadjon el előre elkészített italokat.
Szerencsére Darrent sem ejtették a fejére, ezért könnyedén feltalálja magát ebben a helyzetben is, sőt készült rá. Miután megkapja a koktélt, kicseréli a benne lévő szívószálat a sajátjára, amibe már korábban beleszórt egy gyenge kábítószert. Nem nevezném partydrognak, ugyanis nem lesz tőle magán kívül a lány, csupán rosszul fogja érezni magát, ami valószínűleg azt eredményezi majd, hogy elhagyja a klubbot és hazamegy. Ahol végre kettesben lehetnek.
Darren egy óvatlan pillanatban, mikor a mellette helyet foglaló hölgyek éppen a hátuk mögé meredve figyelnek valamit, kicseréli a koktélját Behatiéval. Pont időben sikerül végrehajtania a műveletet ahhoz, hogy le ne bukjon. Most már csak annyit kell tennie, hogy vár, mint egy ragadozó, hogy a zsákmánya a karmai közé sétáljon.
Ebben a játékban ő volt az oroszlán, még Prinsloo az antilop. Nem kell sokáig várnia, ugyanis a szőkeség a telt ajkaihoz emeli az italt, viszont a szívószál helyet a pohárba iszik bele.
Még ha akaratlanul is, de ezt a menetet Behati nyerte.
Darren a nő csupasz vállára teszi a kezét, mire a namíbiai nő szinte azonnal megfordul. A szőkeség mogyoróbarna szemei végigmérik pár pillanat erejéig a férfit, utána visszafordul a barátnőjéhez.
Vagy Darren keltett félelmet benne vagy tényleg már indultak volna, de a két nő feláll a pulttól és eltűnnek a szórakozó tömegben.

01:30

Behati estéje egyáltalán nem úgy alakult, ahogy tervezte. Egy hatalmas bulira vágyott, amit minden bizonnyal bánni fog a másnapi hasogató fejfájás és émelygés miatt.
Ezzel szemben már hajnali fél kettőkor az ágyában feküdt.
Megismerte a bárban lévő férfit. Igaz, hogy a háza ablakából nem látta rendesen az arcát, viszont lemerné fogadni, hogy ő az. Az pedig, hogy a Camelotban is felbukkant vagy a véletlen műve vagy azt jelenti, hogy követi. Ez az utolsó eshetőség pedig annyira megrémisztette, hogy haza is fuvaroztatta magát barátnőjével.
A takarót magára húzva fekszik az ágyában minden kis neszre megriadva. Lehet, hogy csak ő komplikálja túl a dolgot, de jobb félni, mint megijedni, nem de bár?
Egy bő órányi forgolódás után végre sikerül álomba merülnie. 

A meleg miatt letúrja magáról a takarót, így láthatóvá válik az egyik hosszú lába és formás feneke.
Az ágya melletti bukóra állított ablakon kellemesen hűvös levegő harcol a szobában lévő meleggel.
A nyitott ablakon azonban nem csak a gyenge szellő képes bejutni.
Darren rutinosan levágja a szúnyoghálót, utána pedig kiakasztja az ablak egyik oldalát a helyéről. Vigyázva kitárja a nyílászárót és bemászik a krémszínű hálószobába.
Kesztyűs kezével visszateszi a helyére az ablakot, majd a francia ágyhoz fordul, amin a nő is alszik. Óvatos léptekkel az ágy azon oldalára megy, amin Behati fekszik.
Pár pillanatig csak mozdulatlanul gyönyörködik a nő természetesen szépségében.
Behati, mintha megérezné, hogy valaki áll mellette kinyitja a szemeit. Arra számított, hogy megint csak a képzelete játszik vele, de mikor meglátja a már ismerős férfit az ágya mellett állni tudatosul benne, hogy ez a valóság.
Sikításra nyitja a száját, de még mielőtt egy kósza hang is elhagyhatná a torkát Darren erős keze nehezedik rá, amint egy kloroformmal átitatott kendőt szorít a szájára illetve orrára.
Behati szemei kitágulnak a félelemtől, próbálja lefejteni magáról Darren kezét, de a férfi sokkal nagyobb fizikai erőfölényben van.
A szőkeség egy idő után kénytelen levegőt venni, viszont az életet jelentő oxigénnel együtt beszívja a kábító hatású folyadék szagát is.
Az ellenkezése egyre gyengébb, a látása folyamatosan elhomályosul, még végül a szemei teljesen le nem csukódnak.

Prológus

Prológus

„Az ember az egyetlen állat, ami szórakozásból öl”

A Nap narancssárga fénnyel árasztja el a horizontot, ahogyan nekikezd a hosszú lefelé tartó útjának, aminek a végén helyet cserél a Holddal.
A már halványabb fényben pompázó napkorong sugarai csak nehezen tudnak áthatolni a növények és fák által szorosan benőtt erdőségen. A sziklák uralta szakadékokon, barlangokon pedig megtörik a lenyugvó égitest fénye. Azok a narancssárga fénysugarak, amiknek sikerül áthatolniuk a benőtt területen a burjánzó természet szívébe, megcsillannak a még a reggeli felhőszakadástól nedves növények levelein, ágain, termésein, illetve a pengeéles sziklák recéi között ragadt vízcseppeken.
Az erdőben idilli csend honol. Az állatvilág által keltett neszek, a szél süvítése, ahogyan átfúj a sziklák repedésein és egy kétségbeesetten menekülő nő lépteinek hangja a táj egyetlen zajforrásai.

Amber Murphy már bizonyára nagyon bánja, hogy tegnap este nem maradt otthon a macskájával, Angusszel. A perzsa kandúr ugyanis semmi olyat sem tett volna, amivel kárt tesz a nő testi épségében, leszámítva a pár karmolást, amikkel az esti fürdő iránt érzett ellenszenvét próbálja gazdája tudtára adni.
Természetesen Amber nem tudhatta, hogyha elfogadja azt a koktélt attól jóképű férfitól, akinek a szemei sötétek, akár az éjszaka, azzal megpecsételi a sorsát. Az utolsó emlékei arról az estéről azok, ahogy a férfi hazafelé kíséri. Már a nő lakásától saroknyira lévő közértnél tartanak, ahová Amber minden nap betér munka után, mikor a látása elhomályosul, a lábai megrogynak és az aszfalttal való kellemetlen találkozástól, csak a kísérője erős kezei mentik meg.
Ekkor még úgy gondolta, hogy egy igazi lovagra akadt, reggel pedig egy baldachinos csipkével takart franciaágyon fog ébredni.
A valóság azonban ennek az álomképnek merő ellentéte. A fiatal nő egy sötét szobában ébredt, ahova csupán egy vékony nyílásból szivárgott be a fény, illetve az élethez létfontosságú oxigén. Amber nem emlékezett semmire, nem tudta, hogy hogyan került oda, ahogyan azt sem, hogy mi történt vele. Félelmében már tövig lerágta a frissen manikűrözött körmeit. Nem tudta, hogy mióta lehet bezárva, viszont úgy érezte, hogy kezd megőrülni. Az éhség és a szomjúság még az első pár napon kibírható volt, azonban a harmadik nap után már kezdett elviselhetetlenné válni. A napi egy szelet száraz kenyér illetve a csészényi víz pedig csak ahhoz volt elég, hogy ne haljon meg, a szükségleteit nem elégítette ki. A negyedik bent töltött napon azonban a lányra mosolygott a szerencse. A fogva tartója résnyire hagyta az ajtót. A nő gondolkodás nélkül, ketrecbe zárt, veszett vadállatként rontott ki börtönéből. Arra számított, hogy ellenállásba fog ütközni, de a fogva tartójának nyoma sem volt. Minden nyugodt volt. Már túlságosan is. Elfojtotta a paranoia belső hangjait a fejében és nekivágott az erdőnek. A lenyugvó nap fénye egy kitaposott csapásra bocsájtott narancssárga színtónust. A lány pedig, akár egy macska a piros lézer fényt, naivan követni kezdte a napsugarakat az ösvényen.

Amber még sosem rettegett ennyire. Tudja, hogy a férfi a nyomában van, hallja, ahogyan a léptei földre került botokat törnek össze és egyre közelebbről hallja azokat a lépéseket. Még nagyobb sebességgel próbál futni, viszont a tüdeje lázasan tiltakozik a további megerőltetések ellen. Nincs hozzászokva a testmozgáshoz, a zihálásától alig kap levegőt, de tudja, hogyha akár egy kicsit is lassít, akkor neki reszeltek. A haladását alaposan megnehezítik a gallyak, kidőlt fatörzsek, patakok. Mezítelen lába már több vágott sebből vérzik, amit a pengeéles kövek okoztak. Még nem érzi a fájdalmat a dübörgő adrenalin miatt, ami az ereiben lüktet. Egy pillanat törtrészéig néz csupán hátra, azonban ez az idő pontosan elég arra, hogy majdnem lezuhanjon egy szakadékba. Amint szembesül az előtte tátongó mélységgel megveti a lábait, azonban a lendület viszi előre. Csupán az utolsó méteren sikerül lefékeznie magát, a szakadék szélén egyensúlyozik. Gyorsan körbenéz, menekülő utat keresve, viszont két oldalt olyan sűrű a növényzet, hogy képtelen lenne áthatolni rajta. Az egyetlen lehetősége az az irány, ahonnan jött, azonban már ez sem opció, ugyanis ott áll az üldözője, az egyetlen dolog, ami meggátolja a szabadságtól.
A férfi fekete nadrágot és pólót visel. A két karján végig tetoválások húzódnak. Sötét szemeiben vadállatias fény csillan. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy árkon-bokron üldözte a nőt, még csak nem is liheg. Meg sem erőltette magát.
Amber nem tudja, hogy mit tegyen, legbelül érzi, hogy ezt a játszmát már elveszítette, viszont fél a haláltól, élni akar.
- Ne bántson, kérem. Bármit megteszek, csak hagyjon életben… - kétségbeesetten felzokog, azonban a férfit se a könyörgése, se a könnyei sem hatják meg. Igaz, hogy a nő „bármit megteszek” érvelése beindítja a fantáziáját, de jelen esetben ez sem elég ahhoz, hogy életben hagyja a lányt.
Érzelemmentesen figyeli az életéért könyörgő nőt.
 A hatalom, amit ilyenkor érez mindig is feltöltötte. Istent játszott, ő volt élet és halál ura, de eddig még senkin sem könyörült és nem is most fogja elkezdeni. Folyamatosan közeledik a lány felé, akit így hátrálásra kényszerít, egészen addig, még nincs tovább hátrálnia. Amber kénytelen megállni, ha csak nem akar lezuhanni a mélybe. A férfi időközben a lányhoz ér, keményen megragadja a nyakát és kényszeríti arra, hogy a szemébe nézzen.
A lány szemében látott rettegés és felismerés, hogy ő az utolsó, amit ebből a világból lát, felvillanyozza. Ezért az érzésért csinálja, ezért öl.
Gyors mozdulattal előkapja a belező kését a belső zsebéből, amit a lány hasába szúr. A penge kampós végének segítségével egy könnyed mozdulattal halálos vágást ejt a szőkeség hasán. Amber a hasához kap, azonban képtelen elállítani a vérzést, a fájdalomtól alig képes megszólalni, de tudni akar egy dolgot, mielőtt örökre lehunyná a szemeit.
- Miért csinálja? – a szavait alig lehet érteni, nyögve ejti ki őket.
A férfi látványosan elgondolkozik, a végén csak vállat von.
- Mert formában tart – mondja nemes egyszerűséggel, aztán kihúzza a lányból a kést és letaszítja a szikláról.
 Lehajolva figyeli a karcsú női test zuhanását. Ha még a lány zuhanás közben életben volt, akkor a szakadékban lévő pengeéles sziklákkal való találkozás biztosan végzett vele.
Az egykor vonzó női test most szinte darabokban hever a sziklák között arra várva, hogy az arra járó vadállatok vacsorájaként végezze vagy éppen egy túrázó találja meg, aki azonnal értesíti a rendőrséget.
Az utóbbi történik, a rendőrség bűnügyi osztálya vizsgálja ki az ügyet, azonban egy nyomuk sincs, amin elindulhatnának. A kudarcukat úgy próbálják palástolni, hogy balesetnek állítják be az esetet.

Egy fiatal túrázó nőt holtan találtak a californiai Yosemite Nemzeti Parkban. Bizonyára el volt merülve a táj szépségeiben, így csak akkor vette észre az előtte tátongó szakadékot, mikor már késő volt. A mélybe zuhant és halálra zúzta magát völgyben lévő sziklákon.

Ez a tudósítás önelégült vigyort csalt a gyilkos arcára. Még egy balesetnek beállított kudarc a rendőrség részéről.
Darren kontra fakabátok: 7:0